„A két legfontosabb nap az életedben: amikor megszületsz, és amikor megtudod, miért.”
Ez a gyakran Mark Twainnek tulajdonított gondolat egy olyan kérdéshez vezet, amely előbb-utóbb szinte minden spirituális úton járó emberben megszületik:
Miért vagyok itt? Mi az életfeladatom? És mit jelent valójában hinni Istenben, a Teremtőben és önmagamban?
Lehet, hogy imádkozol. Lehet, hogy templomba jársz. Lehet, hogy spirituális tanításokat olvasol, meditálsz vagy hiszel egy nálad magasabb intelligenciában.
De vajon ez már önmagában valódi hit?
Vagy a hit akkor válik igazán élővé, amikor a gondolkodásodban, a döntéseidben és a cselekedeteidben is megjelenik?
Mi a valódi hit?
Számomra a valódi hit nem pusztán azt jelenti, hogy azt mondod: „Hiszek Istenben.”
A hit akkor válik igazán jelentőssé, amikor életgyakorlattá válik.
Amikor a szeretet nem csak gondolat, hanem tett.
Amikor a segítség nem csak szándék, hanem cselekvés.
Amikor az együttérzés nem csak szó, hanem valódi odafordulás.
Amikor a nehézségek között sem csak kívül keresed a hibát, hanem önmagadat is hajlandó vagy megvizsgálni.
Képzelj el például valakit, aki rendszeresen imádkozik beteg felnőtt gyermekéért. Közben azonban soha nem kérdezi meg tőle:
Hogyan tudok neked segíteni? Mire van szükséged? Hogyan tudlak támogatni ebben a nehéz élethelyzetben?
Lehet, hogy közben más embereken segít, adakozik és tanácsokat oszt.
De érdemes feltennie önmagának a kérdést:
A hitem valóban megjelenik ott, ahol a legnagyobb szükség lenne rá?
A spirituális önismeret szempontjából ez fontos kérdés.
Mert könnyebb jónak gondolnod magad, mint őszintén belenézned saját működésed tükrébe.
A valódi hit nemcsak ima, hanem cselekvés is
Az ima számomra fontos kapcsolódás a Teremtőhöz.
De önmagában az ima nem mentesít a cselekvés felelőssége alól.
Ha valakinek segíthetsz, segíts.
Ha valamit meg kell változtatnod önmagadban, dolgozz rajta.
Ha hibáztál, ismerd fel.
Ha félsz, vizsgáld meg a félelmedet.
Ha pedig nem tudod, merre menj tovább, kérj útmutatást – de közben maradj nyitott arra is, hogy a válasz nem feltétlenül olyan formában érkezik, amilyet elképzeltél.
A hit és a cselekvés nem egymás ellentétei. A valódi hit cselekvésre is ösztönözhet.
Miért imádkozol, ha mégsem változik az életed?
Talán te is feltetted már a kérdést:
Miért imádkozom, ha mégsem történik változás?
Miért nem oldódik meg a problémám?
Miért jön egyik nehézség a másik után?
Miért nem kapom meg azt, amit kérek?
Miért engedi ezt Isten?
Ezek nehéz kérdések, és nem gondolom, hogy minden ember minden szenvedésére egyszerű választ lehetne adni.
Azt azonban érdemes megvizsgálnod, hogy mit jelent számodra a hit.
Azt jelenti, hogy várod, hogy Isten oldja meg helyetted a problémáidat?
Vagy azt, hogy a Teremtőben való bizalmad mellett te is vállalod a saját döntéseidért, fejlődésedért és cselekedeteidért a felelősséget?
A kettő között óriási különbség van.
A nehézségek vajon büntetések vagy fejlődési lehetőségek?
Nehéz gyermekkorom miatt mindig szívesen jártam hittanórákra.
Megnyugvást adott az érzés, hogy kapcsolódhatok valami nálam nagyobbhoz. Hogy létezik egy Teremtő, akiben hihetek és bízhatok.
Gyermekként azt reméltem, hogy figyel rám, vigyáz rám, és amikor felnövök, segít majd megfelelő mederbe terelni az életemet.
Később azonban az élet nem úgy alakult, ahogy elképzeltem.
Az évek során egymást követték a nehéz helyzetek. Volt időszak, amikor úgy éreztem, súlyos terhek nehezednek rám.
És bennem is megszületett a kérdés:
Miért büntet engem a Teremtő?
Úgy éreztem, nem vagyok rossz ember. Nem akartam másoknak ártani. Inkább igyekeztem segíteni.
Mégsem értettem, miért történik mindez.
Amikor pedig egy súlyos betegséggel is szembe kellett néznem, elérkezett az a pont, amikor a saját félelmeim legmélyére kellett néznem.
Érdekes módon ekkor a hitem nem eltűnt.
Hanem még erősebbé vált.
Mit taníthatnak neked az élet nehézségei?
Talán érdemes neked is megkérdezned magadtól:
Miért kerülök újra és újra bizonyos élethelyzetekbe?
Mit kellene felismernem?
Min kellene változtatnom?
Mitől félek?
Mihez ragaszkodom?
Mit nem merek elengedni?
Miben kellene jobban bíznom önmagamban?
És mit jelent számomra valóban bízni a Teremtőben?
Nem állítom, hogy minden nehézség azért történik, mert Isten próbára tesz.
Azt sem, hogy minden szenvedés mögött valamiféle könnyen megfejthető spirituális üzenet áll.
Azt viszont megtapasztaltam, hogy a nehézségekből is születhet önismeret, tudatosság és spirituális fejlődés, ha hajlandó vagy megvizsgálni azt, amit az élet eléd helyez.
Amikor elveszíted az irányt az életedben
Az évek során egy időre eltűntek a nagyobb célok az életemből.
Mindig arra koncentráltam, hogy megoldjam az éppen előttem álló nehézséget.
Egyiket a másik után.
Egy idő után már nem azt kérdeztem:
Merre szeretnék menni?
Hanem csak azt:
Hogyan oldjam meg a következő problémát?
Ez óriási különbség.
Mert az ember úgy is végigélheti az életét, hogy folyamatosan problémákat old meg, miközben soha nem talál választ arra, hogy valójában miért él.
Ekkor talált meg az a gondolat:
„A két legfontosabb nap az életedben: amikor megszületsz, és amikor megtudod, miért.”
Ez mélyen megérintett.
Miért születtél meg? – Az életfeladat kérdése
A spirituális fejlődés egyik legnagyobb kérdése lehet:
Miért vagy itt?
Van-e életfeladatod?
Van-e olyan képességed, tapasztalatod vagy tudásod, amelyet nem csak önmagadért kaptál?
Van-e valami, amit életed során meg kell értened, ki kell bontakoztatnod vagy tovább kell adnod?
Számomra akkor kezdett új értelmet kapni a saját életem, amikor lehetőségem nyílt arra, hogy spirituális úton közvetlen útmutatást keressek, és az általam Teremtőtől érkező információként megélt tapasztalatok alapján más szemmel nézzek saját életfeladatomra.
Arra jutottam, hogy az egyik feladatom a Teremtőbe vetett hitem felvállalása, valamint annak megmutatása, hogy az ember az Istenbe és önmagába vetett hitből milyen belső erőt meríthet.
Ekkor sok korábbi nehézségem is más értelmezést kapott.
Nem egyszerűen értelmetlen szenvedésként néztem rájuk.
Elkezdtem úgy tekinteni rájuk, mint olyan élettapasztalatokra, amelyek hozzájárultak ahhoz, akivé váltam.
Számomra ez volt életem második legfontosabb napja: amikor elkezdtem megérteni, hogy miért vagyok itt.
A hit nem azt jelenti, hogy minden problémád megszűnik
Könnyű hinni akkor, amikor minden jól megy.
Sokkal nehezebb megtartani a bizalmadat akkor, amikor nem látod a következő lépést.
A valódi hit számomra ezért nem azt jelenti, hogy biztos vagy abban, hogy mindig azt kapod, amit szeretnél.
Inkább azt, hogy akkor is keresed az értelmet, az irányt és a következő helyes lépést, amikor még nem látod az egész utat.
Ez nem passzivitás.
Nem azt jelenti, hogy hátradőlsz, és azt mondod:
„Majd Isten megoldja.”
A spirituális hit mellett neked is cselekedned kell.
A hit adhat belső erőt a cselekvéshez.
Kell-e örülnöd a problémáidnak?
Régebben talán azt mondtam volna:
„Örülj a problémáidnak, mert általuk fejlődsz.”
Ma ezt pontosabban fogalmaznám.
Nem kell örülnöd a fájdalomnak.
Nem kell hálásnak lenned minden veszteségért.
És nem kell azt gondolnod, hogy aki szenved, biztosan azért szenved, mert „spirituálisan fejlődnie kell”.
De amikor már benne vagy egy nehéz élethelyzetben, feltehetsz magadnak egy rendkívül fontos kérdést:
Mit tudok ebből úgy magammal vinni, hogy tudatosabb, erősebb és bölcsebb emberré váljak?
Ezzel nem a szenvedést dicsőíted.
Hanem megpróbálod értékké alakítani azt, amin már keresztül kellett menned.
A valódi hit nem egyenlő a vallással
Van még egy fontos különbség.
A hit és a vallási hovatartozás számomra nem ugyanaz.
Vallási intézményi hovatartozástól függetlenül vállalom a Teremtőbe, az egy Istenbe vetett hitemet.
Más ember ezt másképpen élheti meg.
A lényegi kérdés számomra nem az, hogy melyik templomba jársz, melyik vallási közösséghez tartozol, vagy milyen nevet használsz Istenre.
Hanem az:
Mit jelent számodra a Teremtőbe vetett hit, és hogyan jelenik meg ez az életedben?
Hogyan bánsz másokkal?
Hogyan bánsz önmagaddal?
Képes vagy-e segíteni, amikor valóban szükség van rád?
Képes vagy-e felelősséget vállalni?
Képes vagy-e változni?
Képes vagy-e megbocsátani?
Képes vagy-e felismerni, amikor az egód beszél belőled?
És képes vagy-e cselekedni azért, amiben állítólag hiszel?
Honnan tudhatod, hogy a hited valódivá válik?
Talán nem abból, hogy milyen gyakran beszélsz róla.
És nem is abból, hogy mások mennyire tartanak spirituális vagy vallásos embernek.
Hanem abból, hogy a hited milyen emberré formál téged.
Ha egyre együttérzőbbé, tudatosabbá, felelősségteljesebbé és cselekvőképesebbé válsz, akkor a hited már nem csak gondolat.
Életgyakorlattá válik.
A hit ekkor nem menekülés a valóság elől, hanem olyan belső erőforrás, amely segít szembenézni vele.
Találd meg, miért vagy itt
Lehet, hogy már tudod, mi az életfeladatod.
Lehet, hogy még keresed.
És az is lehet, hogy most először teszed fel komolyan a kérdést:
Miért születtem meg?
Nem biztos, hogy a válasz egyetlen pillanat alatt érkezik.
Lehet, hogy élethelyzeteken, találkozásokon, veszteségeken, örömökön, felismeréseken és spirituális tapasztalatokon keresztül áll össze.
De érdemes keresned.
Mert amikor megérted, mi az, ami valóban értelmet ad az életednek, megváltozhat az is, ahogyan a múltadra, a jelenedre és a jövődre tekintesz.
A valódi hit nem csak azt kérdezi: „Mit tesz értem Isten?”
Hanem idővel azt is:
„Mit kezdek én azzal az élettel, amit kaptam?”
Talán éppen itt találkozik egymással a hit, az életfeladat és a spirituális fejlődés.
Tematikus téma Dévity István