Spirituális útjáró vagy? Akkor az önkibontakozásod és a spirituális fejlődésed érdekében tanuld meg követni azt a belső „aranyfonalat”, amely önmagadtól vezet kifelé, a világ és mások felé.
A létezésnek és a teremtett emberi létnek vannak olyan alapvető törvényszerűségei, amelyek akkor is hatással vannak rád, ha nem vagy tudatos rájuk. Minél jobban megérted ezeket, annál kevésbé sodródsz tudattalanul az élet eseményeivel, és annál tudatosabban alakíthatod önmagadat és a környezetedhez való viszonyodat.
Ennek egyik fontos alapelve: Az alkalmazkodás mindig belőled induljon kifelé, mások és a környezeted felé – rajtad keresztül. Ennek természetes irányát lehetőleg ne fordítsd meg.
Szentelj most öt perc figyelmet ennek a gondolatnak. Ne rohanj rögtön tovább a következő impulzushoz, bejegyzéshez vagy információhoz. Gondolkodj el rajta, értsd meg, majd figyeld meg, hogyan jelenik meg a saját életedben.
A spirituális fejlődés ugyanis nem csupán új információk megszerzését jelenti. A valódi fejlődés akkor kezdődik, amikor a felismert összefüggéseket beépíted a gondolkodásodba, a viselkedésedbe és a mindennapi döntéseidbe.
Miért belőled indul a változás?
Amikor ebben a fizikai és társadalmi világban élsz, figyelembe kell venned annak adottságait, szereplőit és működési törvényszerűségeit.
Folyamatos kölcsönhatásban vagy a környezeteddel. Találkozol emberekkel, élethelyzetekkel, szabályokkal, elvárásokkal és olyan körülményekkel is, amelyeket nem te hoztál létre.
Ezek egy részét képes vagy megváltoztatni, más részüket nem.
Az önismeret és az éber tudatosság egyik fontos része ezért annak felismerése, hogy mikor kell cselekedned, mikor kell változtatnod, és mikor kell elfogadnod vagy alkalmazkodnod ahhoz, amin jelenleg nem tudsz változtatni.
Az alkalmazkodás ebben az értelemben nem gyengeség. Nem azt jelenti, hogy feladod önmagadat.
Éppen ellenkezőleg: tudatosan felismered a helyzetet, megérted annak természetét, majd eldöntöd, hogyan viszonyulsz hozzá.
Az alkalmazkodás nem egyenlő az önfeladással
Fontos különbséget tenned alkalmazkodás és önfeladás között.
Az önfeladás során lemondhatsz a saját értékeidről, szükségleteidről vagy belső igazságodról azért, hogy megfelelj másoknak.
A tudatos alkalmazkodás ezzel szemben abból indul ki, hogy először megfigyeled önmagadat és a kialakult helyzetet. Megérted, mi történik benned és körülötted, majd ennek megfelelően választod meg a reakciódat.
Így az alkalmazkodás nem alárendelődés, hanem rugalmas és tudatos viszonyulás az élethez.
Miért reagálsz erősebben az ismeretlen helyzetekre?
Amikor olyan helyzettel találkozol, amely számodra új, még nincs hozzá megfelelő belső viszonyítási alapod.
Ilyenkor könnyebben jelenhet meg benned félelem, ellenállás, bizonytalanság, túlzott lelkesedés vagy elutasítás. A reakciód erősebben lehet érzelmileg polarizált, mert még nincs elegendő tapasztalatod ahhoz, hogy tágabb összefüggésben lásd a történteket.
Amikor azonban újra találkozol egy hasonló élethelyzettel, már rendelkezhetsz tapasztalattal.
Ha közben tudatosan feldolgoztad az előző eseményt, a következő alkalommal már magasabb szintű megértéssel reagálhatsz rá.
A tapasztalatból így válhat felismerés, a felismerésből pedig bölcsesség.
Ez a spirituális önismeret egyik fontos fejlődési folyamata.
A spirituális fejlődés egyik alaptörvénye: először magadban változtass
Itt válik igazán fontossá az alapgondolat:
A változásnak először benned kell megtörténnie ahhoz, hogy a környezetedhez való viszonyod is megváltozhasson.
Sokszor azt szeretnéd, hogy először a másik ember változzon meg.
Legyen megértőbb.
Legyen elfogadóbb.
Viselkedjen másképpen.
Alkalmazkodjon hozzád.
Változtassa meg a gondolkodását.
Közben azonban érdemes feltenned magadnak egy másik kérdést:
Te mit tudsz megváltoztatni önmagadban?
Nem azért, mert minden helyzetért te lennél felelős, hanem azért, mert saját gondolkodásodra, hozzáállásodra és cselekedeteidre van a legközvetlenebb ráhatásod.
Innen indulhat el a valódi belső változás.
Először te adj abból, amit kapni szeretnél
Az „adok és kapok” törvényszerűségét erre a helyzetre is alkalmazhatod.
Ha megértést szeretnél kapni, először próbálj megérteni.
Ha elfogadást szeretnél, gyakorold az elfogadást.
Ha nyitottságot vársz, először vizsgáld meg a saját nyitottságodat.
Ha békésebb környezetet szeretnél, figyeld meg, mennyi belső feszültséget viszel bele te magad a kapcsolataidba.
Ez nem jelenti azt, hogy mindent el kell fogadnod, vagy hogy le kell mondanod a saját határaidról. A tudatos alkalmazkodásnak az egészséges önvédelem és a határtartás ugyanúgy része.
A lényeg az, hogy ne automatikus ellenállásból, hanem tudatos felismerésből cselekedj.
A merev ragaszkodás megakaszthatja a fejlődésedet
Ha mereven ragaszkodsz egy ideológiához, elképzeléshez vagy saját igazságodhoz, könnyen állandó ütközéseket hozhatsz létre önmagad és a környezeted között.
Ez spirituális kérdésekben különösen fontos.
A spirituális fejlődés nem feltétlenül azt jelenti, hogy egyre több tanítást, módszert vagy elméletet ismersz. Sokkal fontosabb lehet, hogy egyre tudatosabban és rugalmasabban tudj viszonyulni önmagadhoz, más emberekhez és az élet változó helyzeteihez.
A rugalmasság nem elvtelenség.
A megértés nem gyengeség.
Az elfogadás nem feltétlenül egyetértés.
Az alkalmazkodás pedig nem önfeladás.
Ezek olyan belső képességek lehetnek, amelyek segítségével egyre kevesebb tudattalan konfliktust teremtesz, miközben egyre tudatosabban őrzöd meg saját belső középpontodat.
Az alkalmazkodás magasabb szintje: tudatos jelenlét
Ahogy fejlődik az önismereted és az éber tudatosságod, egyre kevésbé kell automatikusan reagálnod arra, ami történik veled.
Megjelenhet egy belső tér az esemény és a reakciód között.
Ebben a térben már választani tudsz.
Nem feltétlenül az indulataid, a félelmeid, a megszokott mintáid vagy az egód dönt helyetted. Egyre inkább képes lehetsz megfigyelni a helyzetet, megérteni annak összefüggéseit, majd tudatosabban választani.
Így az alkalmazkodás már nem egy alárendelt szerep elfogadását jelenti, hanem az élethelyzet bölcs kezelésének képességét.
És amikor ezt a fejlődési szintet elsajátítod, az élet újabb helyzeteket hozhat, amelyekben ugyanezt a bölcsességet egy magasabb szinten kell alkalmaznod.
Ezért a spirituális fejlődés nem egyetlen felismerés, hanem folyamatos önmeghaladás.
Mit vigyél magaddal ebből a gondolatból?
Ha változást szeretnél az életedben, először nézd meg, mi az, amin önmagadban tudsz változtatni.
Adj megértést, mielőtt követelnéd. Gyakorold az elfogadást, miközben őrzöd a saját határaidat. Próbáld megismerni azt, amit első reakcióként elutasítanál.
És mindenekelőtt figyeld meg önmagadat.
A valódi spirituális fejlődés nem ott kezdődik, hogy meg akarod változtatni a világot, hanem ott, hogy egyre tudatosabban vagy képes jelen lenni benne.
A változás belőled indul – majd rajtad keresztül jelenik meg a kapcsolataidban és a környezetedben.
Tematikus téma Dévity István